Üdvözöllek Téged az oldalamon, ki betévedtél, légy akár  idegen vagy jó ismerős.  

Tukszár György a becsületes nevem, de bátran szólíts csak tuxynak. 1964-ben születtem Esztergomban. Nyergesújfalun élek, egy Duna menti kis városban. Itt jártam általános iskolába, majd Esztergomba a 317 sz. szakmunkásképzőbe, ahol megpróbálták belém verni a gépi-forgácsolás (esztergálás) szakma rejtelmeit. Itt kerültem először komolyabb kapcsolatba a fotózással. Egyik osztálytársammal elcseréltem egy mikroszkópot egy fekete-fehér (orosz) nagyítóra. Valahol innentől kezdődött az én fényképészeti életem. Eleinte csak fekete-fehér papír képeket tudtam készíteni, de mivel nagy technikai beruházás nélkül képes voltam a színes diát is előhívni , azt is felvettem a repertoáromba. 1984-ben meghívott az Állam sorkatonai szolgálatra a Határőrség kötelékébe, ahol hála Istennek (akarom mondani hogyhogy nem elvtársak) mozigépésznek képeztek ki, ami annyit tett, hogy a három hónapos kiképzése alatt reggel nyolctól délután négyig ötven perc óra, majd tíz perc szünet felosztással tanultuk többek között filmművészetet, amit az akkori MOKÉP elnöke tartott. Egy SMENA 8M, egy „CSAJKA II”, majd egy ZENIT típusú gépekkel követtem el mindazt, amit. Az első ZENIT-em sajna nem volt hosszú életű, de erről nem a gép tehetett, hanem az én technikai kíváncsiságom. Sajnos csak a szétszerelése ment simán. Az összeszereléséhez már a szerviz segítségét kellett kérnem, ahol a szerelőnek nem mertem bevallani, hogy én szedtem szét. Azt füllentettem, hogy így vettem használtan. Ő felvilágosított , hogy amennyiért vettem, meg a szerelés ára lesz, azon kaptam volna egy újat. Hát vettem is. Nagyon meg voltam vele elégedve, sok-sok szép emléket örökítettem meg. Jó szolgám volt. Innen egy nagyot ugorva 2000 karácsonyán meglepett a Jézuska egy digitális géppel, egy kis 1.3 MP Fuji A101 géppel. Emlékszem, mint egy gyerek, úgy nézegettem kis színes LCD-n a frissiben felvett képeket, filmeket. Hiába, a „rézfej határozottan tartósabb” szlogen húsz perc alatt lemerültek az elemek. Az idő múlásával meg a technika fejlődésével számomra is elérhetővé vált egy szebb, egy jobb, egy modernebb gép megvétele. Mint általában az emberek többsége, én is úgy voltam, ha az első telefonom NOKIA, akkor biztos a másodiknak is a márka mellett maradok. Hát így esett a választásom egy FUJI S5800-as gépre. Tudom, nem a legfényesebb, nem a legszebb, nem a legokosabb, de ha úgy ügyeskedek, hogy ne az ő gyengeségei legyenek a kiemelkedők egy-egy fotón, akkor nagyképűsködés nélkül mondhatom tökéletes. Ha van olyan kép, ami nem sikerül úgy, ahogy azt én látom, akkor először mindig magamban, keresem a hibát, - és nem a gépre fogom,- hogy talán rosszul állítottam be valamit, utána fogom a fényekre, amik ugye mindig jók csak nem biztos, hogy az a fény, ami akkor és ott van akkor az ahhoz a témához a jó.

Nem csépelve a szót tovább, szeretem a gépem, és itt most veletek  megosztom mindazt, amit a világból úgy láttam, hogy a világ és én köztem ott volt a kamera.